Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 9 (Šel je popotnik skozi atomski vek 9 Magyar nyelven)

9

Šel je popotnik skozi atomski vek

mimo dveh hišic,

ki sta bill podobni

kakor krajcar krajcarju,

a sta se sovražili na smrt:

strehi sta jima bili rdeči od jeze,

oknice priprte od prezira,

stene zelene od zavisti.

Strelovoda pa sta štrlela proti nebu

preteče kakor sulici dveh straž,

ki sta se iz previdnosti

potuhnili pod streho.

Okoli obeh hišic

pa so rasle

rože

rože

rože,

kakor da bi hotele prekriti

jezo,

prezir

in zavist.

Popotnik je utrgal

eno izmed njih

in si jo del v gumbnico,

da bi prikril svojo žalost.

9

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban,

két ház tájékán,

ezek annyira hasonlítottak, mint krajcár a

krajcárhoz,

de halálosan gyűlölték egymást;

tetőjük vörös volt a haragtól,

ablaktábláik zárva a megvetéstől,

és falaikat zöldre festette az irigység.

Két villámhárító meredt tetejükről az égnek,

fenyegetően, mint két őr lándzsái,

őrökéi, akik óvatosságból

az eresz alá húzódtak.

A két ház tájékán

rózsák,

rózsák,

rózsák

termettek és virágoztak,

mintha be akarnák fedni

a haragot,

a megvetést

és az irígységet.

A járókelő letépett

egy rózsát

és a gomblyukába tűzte,

hogy így eltakarja bánatát.