Uspávanka (Szlovák)
To telo v plienkach je prach z prachu tvojho tela, nuž jeho nechtíky premieňaš na perleť, lopatky na krídla a celé na anjela. Keď zo sna vykríkne, to do tmy vzbĺkne med.
Svoj spánok nakladáš do papierových lodí, vezú ho do mora, v ktorom soľ vyzváňa. Keď polnoc odbíja, vychádza vodník z vody a hviezdy ráňa a ráňa až do rána.
V ústach ti zacvendžia iskrivé plutvy zlaté. A morským pannám vždy mesačné svetlo trús. A ďalej budeš chcieť pliesť piate cez deviate a z úst ti vyletí pieseň a divá hus.
A strážny anjel ho každú noc vybozkáva, aby sa do jeho košieľky obliekol. Nad ránom v kuchyni zavonia mletá káva, muž ide do práce, ty zasa po mlieko.
No na svitaní vše červený býva azúr! V čepeli vidno svet, vraždiť vie brata brat. Vyraz im z ruky nôž a úpenlivo zazúr. Nech nikto nevidí viac guľometmi siať. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Zlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk |
Az idézet forrása | Digitalizátor: Literárna nadácia Studňa, Copyright © 2008 Ján Stacho, dedičia |
|
|
Altatódal (Magyar)
E test a pólyában — tested porában érett, szemednek fényes gyöngyház kicsi körme lapockái szárnyak, fehér angyallá nézed. Ha álmában felsír, méz csurran a csöndbe.
Almodat könnyű papírhajókba rakod, tengerbe, csengő só felé visz az útja Éjfélkor vízimanót vetnek fe l a habok, csillagot kerget, s reggelig meg nem únja.
Szikrázó arany-uszony zenél ajkad szélén, Szórj holdfényt, sok-sok tengeri sellő várja. S később már ravasz, körmönfont szóval élnél, de szádból vadliba és dal kél szárnyra.
S az őrangyal minden éjjel megcsókolja, hogy ingecskéjét csellel felölthesse. Hajnalban kávészaggal telik meg a konyha, férjed munkába indul, te a tejüzletbe.
Ám virradatkor vörös az ég azúrja! Kivont penge a lég, testvér a bátyját ölné. Üsd ki a kést kezükből, bátran, lángra gyúlva; Ne halljunk fegyverlövést soha többé.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó Kft. |
Az idézet forrása | Irodalmi Szemle ISSN 1336-5088 / 1965/5 |
Könyvoldal (tól–ig) | 480-480 |
Megjelenés ideje | 1965 |
|
|