Darvas János (1891–1945) Fordítások

Életrajz

(* 1891. ápr. 3. Ipolymagyari, † 1945. jan. 13. Budapest [Mo.])
Költő, újságíró, szerkesztő, műfordító. Losoncon érettségizett (1910), egyetemre Debrecenben, ill. Kolozsvárott járt, magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett (1914). Az első vh.-ban orosz fogságba esett, és csak 1922-ben tért vissza Csehszl.-ba. Rövid ideig a Magyar Kisiparos című losonci lapot szerkesztette. 1922–1925-ben házitanító. 1925-ben a pozsonyi Magyar Újság szerkesztője. 1925–1938-ban a Prágai Magyar Hírlap rovatvezetője volt. 1938-tól Budapesten újságíró (Felvidéki Magyar Hírlap, Független Újság, Magyarország). Budapest ostromakor vesztette életét. A szlovák költők verseiből készült Hegyország hangja (1934) c. műfordításkötete Reviczky-díjat kapott.

Főbb művei:
-A csönd felé (v., 1914)
-Szerelmes szonettek (v., 1923)
-Elsüllyedt világ (v., 1929)
-A láthatatlan ellenség (r., 1933, németül is,)
-Magyarország nemzeti kisebbségei (tan., 1940)

Irodalom:
-Komlós Aladár: Darvas János versei (Nyugat, 1930/1.)
-Szalatnai Rezső: Hegyország hangja (Magyar Figyelő, 1934/162–165.)
-Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968.)
Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993).

Forrás:
-http://adatbank.sk/?p=372324

(Az oldal szerkesztője: Répás Norbert)