Jeszenyin, Szergej: A róka (Лисица Magyar nyelven)

А. М. Ремизову

На раздробленной ноге приковыляла,

У норы свернулася в кольцо.

Тонкой прошвой кровь отмежевала

На снегу дремучее лицо.

Ей все бластился в колючем дыме выстрел,

Колыхалася в глазах лесная топь.

Из кустов косматый ветер взбыстрил

И рассыпал звонистую дробь.

Как желна, над нею мгла металась,

Мокрый вечер липок был и ал.

Голова тревожно подымалась,

И язык на ране застывал.

Желтый хвост упал в метель пожаром,

На губах – как прелая морковь...

Пахло инеем и глиняным угаром,

А в ощур сочилась тихо кровь.

1916

A.M. Ramizovnak

Baktatott sántítva, bicegve

odúja elé, s ott lerogyott.

Kábult fejéről csepegett a vére,

Gyűlt a havon, mint apró rozsdafolt.

Lövés dörrent, és felvillantott szemében

Az erdei mocsárról füstben álló képet.

Csípős, borzas vad szél csapott fel,

És szórta szerteszét a számtalan sörétet.

Sáfrányszínű madárként verdesett az este,

A skarlátszínű tájon tapadt rá nyirok.

Ő vörös fejét rémülten szegte fel,

És vérző nyelve a sebbe befagyott.

Sárga farka konyult a vad hóvihartól,

Ajka égett rothadt sárgarépaként,

Dér s perzselt föld szaga áradt a mocsárról,

És csendesen szivárgott a vére még…