Jeszenyin, Szergej: Колокол дремавший

Колокол дремавший

Разбудил поля,

Улыбнулась солнцу

Сонная земля.

Понеслись удары

К синим небесам,

Звонко раздается

Голос по лесам.

Скрылась за рекою

Белая луна,

Звонко побежала

Резвая волна.

Тихая долина

Отгоняет сон,

Где-то за дорогой

Замирает звон.

1914

Szendergő harang szólt,

Mezőket keltett.

Mosolygott a Napra

a Föld, s ébredett.

Ütések kondultak

Fel a kék égre,

Erdő visszhangozta,

Csend visszaverte.

Folyó mögé bújt az

Ezüst színű hold,

Zúgó hullám gyorsan

Utána sorolt.

Az álmot elűzi

a messzi harang.

Valahol útfélen

Enyészik a hang.