Raszputyin, Valentyin oldala, Magyar életrajz
Életrajz
[Orosz] [Magyar]
Uszty-Uda (Szibéria, irkutszki terület), 1937. márc. 15.
1959-ben szerzi bölcsészdiplomáját az Irkutszki Tudományegyetemen. Különböző szibériai lapoknál újságíró. Kisebb prózai írásokkal jelentkezik, már első kisregénye (Pénzt Marijának!) fogadtatása is kedvező.
Az 1970-es évek jelentős orosz irodalmi irányzata, az ún. „falusi próza” képviselője. A kisregény formát választja, mely lehetőséget ad számára a lélektani ábrázolásra és a lassabb, bölcselkedő elbeszélésre.
Művei rávilágítanak a gyökerekhez való ragaszkodás, a múlt ismeretének és tiszteletének, a kulturális folytonosság fenntartásának fontosságára, s szinte segélykiáltásként szólnak a szülőföld elvesztésének tragikumáról, egy életforma sajnálatos és visszafordíthatatlan megváltozásának, a természet egyensúlyának megbontásának következményeiről. Felejthetetlen alakjainak, mondanivalójának súlya és írásainak hangulata balladaszerűséget kölcsönöz műveinek, amelyek alapélménye az emberi kiszolgáltatottság, a hagyományok és az erkölcsi értékek pusztulása.
1977-ben Állami díjas. A szovjet írószövetség vezetőségi tagja.