Topîrceanu, George : Epilógus (Epilog Magyar nyelven)

Lângă ţărmul tristei mări
M-am oprit pe-o stâncă.
Apa tremură spre zări,
Verde şi adâncă.
 
Sufletu-mi, împovărat
De-o iubire moartă,
Se ridică ne-mpăcat
Şi cu el o poartă,
Cum îşi duce greu în zbor
Vulturul de mare,
Peste valuri călător,
Prada moartă-n gheare...
 

A tengernek bánatos partján
elidőztem egy sziklaháton.
A víz megborzong az égalján
méregzölden a mélykék  tájon.

A kihűlt szerelem búja
lelkemen lepelként szétterül,
szárnyal tovább a súlya
kiengesztelhetetlenül,

Mint óriás rétisas ki
nehéz zsákmányát cipeli
át kalandor hullámokon
holtában Karmaként viseli.