La oglindă (Román)
Azi am sa-ncrestez în grinda - Jos din cui acum, oglinda! Mama-i dusa-n sat! Cu dorul Azi e singur puisorul, Si-am închis usa la tinda Cu zavorul.
Iata-ma! Tot eu cea veche! Ochii? hai, ce mai pereche! Si ce cap frumos rasare! Nu-i al meu? Al meu e oare? Dar al cui! Si la ureche Uite-o floare.
Asta-s eu! Si sunt voinica! Cine-a zis ca eu sunt mica? Uite, zau, acum iau seama Ca-mi sta bine-n cap naframa Si ce fata frumusica Are mama!
Ma gândeam eu ca-s frumoasa! Dar cum nu! Si mama-mi coasa Sort cu flori, minune mare - Nu-s eu fata ca oricare: Mama poate fi faloasa Ca ma are.
Stii ce-a zis si ieri la vie? A zis: - "Ce-mi tot spun ei mie! Am si eu numai o fata, Si n-o dau sa fie data; Cui o dau voiesc sa-mi fie Om odata".
Mai stiu eu! Si-asa se poate! Multe stiu, dar nu stiu toate. Mama-mi da învatatura Cum se tese-o pânzatura, Nu cum stau cei dragi de vorba Gura-n gura.
N-am sa tes doar viata-ntreaga! Lasí sa vad si cum sa leaga Dragostea - dar stiu eu bine! Din frumos ce-l placi ea vine - Hai, ma prind feciorii draga Si pe mine!
Ca-s subtire! Sa ma frânga Cine-i om, cu mâna stânga! Dar asa te place dorul: Subtirea, cu binisorul Când te strânge el, sa-ti strânga Tot trupsorul.
Bratul drept daca-l întinde Roata peste brâu te prinde Si te-ntreaba: "Draga, strângu-l? http://Versuri.ro/w/eedjhh Si tu-l certi, dar el, natângul, Ca raspuns te mai cuprinde Si cu stângul.
Iar de-ti cere si-o gurita - Doamne! Cine-i la portita? Om sa fie? Nu e cine! Hai, e vântul! Uite-mi vine Sa vad oare cu cosita Sta-mi-ar bine?
O, ca-mi sta mie-n tot felul! Sa ma port cu-ncetinelul: Uite salba, brâu, si toate! Si cosite cumparate, Stai, sa-nchei si testemelul Pe la spate.
Uite ce bujor de fata - Stai sa te sarut o data! Tu ma poti, oglinda, spune! Ei, tu doara nu te-i pune Sa ma spui! Tu ai, surata, Gânduri bune.
De-ar sti mama! Vai, sa stie Ce-i fac azi, mi-ar da ea mie! D-apoi! N-am sa fiu tot fata, Voi fi si nevast-odata: Lasí sa vad cât e de bine Maritata.
Ca mi-a spus bunica mie Ca nevasta una stie Mai mult decât fata, juna, Ei, dar ce? Nu mi-a spus buna - Si ma mir eu ce-o sa fie Asta una!
Brâu-i pus! Acum, din lada Mai ieu sortu! O sa-mi sada Fata cum îmi sta nevasta... Aolio! Mama-n ograda! Era gata sa ma vada Pe fereasta.
Ce sa fac? Unde-mi sta capul? Grabnic, hai sa-nchid dulapul Sa ma port sa nu ma prinda. Salba jos! Si-n cui oglinda! Ce-am uitat? Închisa usa De la tinda.
Intra-n casa? O, ba bine, Si-a gasit niste vecine, Sta la sfat... toata-s vapaie! Junghiul peste piept ma taie; Doamne, de-ar fi dat de mine, Ce bataie! Feltöltő | Bandi András |
Az idézet forrása | http://www.versuri.ro/ |
|
A tükörnél (Magyar)
Ma a gerendába vések Tükröm, a szegről le véled! Anyám faluban! S a vággyal Egyedül maradt a lányka, Pitvarajtót reteszével Jól bezárta.
Íme! Önmagam, mint régen! Szemeim? Micsoda két szem! És mily szép fej tükröződik! Nem az enyém? Enyém pedig. Kié másé? S fülre tűzve, Virág nyílik.
Láttak ilyent! Szemrevalót! Ki mondta, hogy kicsi vagyok? Bizony, s amint észrevettem, Jól áll a kendő fejemen, S micsoda szép leány vagyok, Az ám, egy szem!
Hogy szép vagyok, tudtam én azt! Hát hogyne! És anyám varrat Virágos kötényt, nem bármit, Nem vagyok ám én akárki: Büszke is, hogy én vagyok a Lánya neki.
Tegnap a szőlőben mondta, -„Mindenkinek van ám gondja! Nekem is csak egy lányom van, Nem kell, hogy elpazaroljam: S kinek adom, becsben tartsa, Méltányolja”
Mit tudom én? Igaz lehet! Sokat tudok, de nem mindet. Anyám sok dologra oktat, Hogyan szőjek sűrű vásznat, De azt nem, mint álljak szóba, Csókolózzak.
Nem szövök majd, amíg élek! Lám, mint kötik a szerelmet. Hiszen jól tudom én azt is! Jön az, ha valaki tetszik- S átölelnek a legények Engemet is.
Karcsú vagyok! Összetörni Bal kézzel mégsem tud senki! De a szeretőm így kedvel: Karcsúnak, s ha ő átölel, Úgy tartson, hogy átöleli Testem hévvel.
Jobb karját ha feléd nyújtja, Derekadat általfogja, S azt kérdezi:- Jön a bal is? Hiába szólsz,ő a hamis, Válaszképpen átkarolja Másikkal is.
S hogyha kérne egy kis csókot – Uram-atyám! Vaj’ ez ki volt? A kiskapu. Jön valaki! Csak a szél volt. Nincs ott senki! Hadd lám, ha hajam befonom, Mint nézek ki?
Ó, hát jól áll nékem bármi! Mit kiveszek felpróbálni: Ím, egy gyöngysor, öv és minden Mit hajfonatomba vettem, S a szoknyámat begombolni Hátul kezdem.
Ím, egy lány, egy szép rózsaszál, Mi lenne, ha csókot adnál! Tükröm, csak te árulhatsz el! De te biztos, hogy nem teszel Ilyet velem! Húgom vagy tán, S néma leszel.
Tudná anyám, mit csinálok! Bizonyára jól ráfázok! Na és! Nem leszek én mindig Leány, leszek majd asszony is: Hadd lám én is, hogy milyen jó Férjnél lenni.
Mert azt mondta a nagyanyám, Hogy az asszony többet tud ám Mint egy leány, egy kis csitri, Vajon mit? Jó lenne tudni, És mit akart a nagyanyám Eltitkolni!
Az öv fent már! A ládából Jön a kötény. Hadd most látnom, Lányból asszony hogy lehessen… Hajaj! Anyám már a kertben! Kicsin múlt, hogy az ablakon Épp belessen.
Jajj, mit tegyek!? Kába fejem. A szekrényajtót beteszem, S úgy teszek, észre ne vegye. Nyaklánc le! S tükör a szegre! Zárva pitvar ajtójának A retesze.
Tán bejött már? Szerencsém volt, Talált néhány szomszédasszonyt, Velük beszél… tűzben égek Mellemben nyilallást érzek: Uram, ha reám talál most, Nékem végem!
|