Botez, Demostene: A vonalak közötti sebesült (Rănitul dintre linii Magyar nyelven)

Ce plumb mă leagă de pământ,
Ce greu mi-e trupul şi ce frânt,
Ce linişte e-n jur acum
Mi-e viaţa numai ca un fum.

Îmi cad pe faţă fulgi de nea
Ca pe un bulgăr de mormânt
Şi nu-i nici ploaie, şi nici vânt,
Ce rece e pe faţa mea.

De unde-n gură-atât cobalt,
Ce mult aş vrea să-mi fie cald,
Să nu se-audă nici un tun,
Ce-nalt e cerul şi ce bun.

Toate-s aproape şi departe
Şi parcă-s legănat de ape,
Cu ochii în eternitate,
Ce stranie singurătate.
Iar ninge tare şi mi-e frig,
Aş vrea să mă ridic, să strig.
Cine-i alături şi mă cheamă,
Mamă, mamă.

Milyen ólom az, ami a földhöz köt,
Milyen nehéz a testem és összetört,
Körülöttem most csend-ezüst
Az életem akár a szálló füst.

Hópelyhek hullnak az arcomra,
Mint egy agyagos sírhalomra
És nincs se eső, se szél,
Az arcomon hideg acél

Honnan van a számban temérdeknyi kékleny?
Mennyire akarom, hogy melegem legyen
Ne hallatsszon többé soha ágyúdörej
Milyen magas a mennybolt és milyen jó hely.

Távoli minden és mindenség-közeliek
És mintha ringatnának hatalmas vizek,
Tekintetem az örökkévalóság kapuján,
Milyen különös ez a magány.
Fázom, és újfent el kezdet havazni
Szeretnék felállni és ordítani:
Ki van itt mellettem, akinek hívó szava:
Anya Anya!.