Blandiana, Ana: Cine dintre noi

Când pleci
Nu ştiu care dintre noi doi a plecat,
Când întind mâna
Nu ştiu dacă nu mă caut
Pe mine,
Când îţi spun: te iubesc,
Nu ştiu dacă nu mie îmi spun
Şi mi se face ruşine.
Odinioară
Ştiam cum arăţi,
Erai
Nespus de înalt şi de subţire,
Ştiam de unde-ncepi
Şi unde mă sfârşesc,
Îţi găseam uşor
Buzele, gâtul,
Clavicula dulce,
Umărul copilăresc.
De mult, îmi amintesc,
Eram doi,
Ţin minte cum ne ţineam de mână ...
Cine-a fost înfrânt dintre noi?
Cine-a putut să rămână?
Singurul trup este al tău
Sau al meu?
Şi mi-e atât de dor
De cine?
Numai tăcând,
Cu ochii-nchişi, cu dinţii strânşi,
Mai pot să te distrug
Cu greu
În mine
Şi-atunci nu mai ştiu
Unde sunt eu.

Amikor elmész,
Nem tudom, melyikünk ment el
Amikor kinyújtom a kezem
Nem tudom, hogy nem önmagam keresem
Amikor azt mondom: szeretlek,
Nem tudom, hogy nem-e magamnak mondom
És elszégyellem.
Hajdanán
Tudtam hogy nézel ki
Hihetetlenül magas voltál

és filigrán
Voltál
Tudtam te honnan eredsz
És én hol végződöm
Nyakadra és ajkaidra
Édes kulcscsontodra,
A gyerekes vállaidra
Könnyedén ráleltem.
Réges-rég, ha visszagondolok
Ketten voltunk
Emlékszem: egymásba kapaszkodtunk...
Kit győztek le kettőnk közül?
Ki maradhatott?
Az egyetlen test a tied
Vagy az enyém?
És annyira sóvárgok
Ki után?
Csak csendben
Csukott szemmel, csikorgó fogakkal,
Aligha, de
Elpusztíthatlak még
Önmagamban.