Bandeira, Manuel: Teljes pusztulás (A Morte Absoluta Magyar nyelven)
|
A Morte Absoluta (Portugál)Morrer. Morrer de corpo e de alma. Completamente.
Morrer sem deixar o triste despojo da carne, A exangue máscara de cera, Cercada de flores, Que apodrecerão – felizes! – num dia, Banhada de lágrimas Nascidas menos da saudade do que do espanto da morte.
Morrer sem deixar porventura uma alma errante... A caminho do céu? Mas que céu pode satisfazer teu sonho de céu?
Morrer sem deixar um sulco, um risco, uma sombra, A lembrança de uma sombra Em nenhum coração, em nenhum pensamento, Em nenhuma epiderme.
Morrer tão completamente Que um dia ao lerem o teu nome num papel Perguntem: "Quem foi?..."
Morrer mais completamente ainda, – Sem deixar sequer esse nome.
|
Teljes pusztulás (Magyar)Meghalni. Meghalni lélekben és testben. Végérvényesen.
Meghalni, nem hátrahagyni a hús maradványait, vértelen gipszálarcot, mit virágok vesznek körül: majdan, egy napon elrothadnak - a boldogok! - könnyekkel eláztatva, miket sokkal kevésbé a réveteg emlék, mint a halál rettenete serkentett.
Meghalni, nem hátrahagyva bóklászó lelkedet... úton az ég felé? Hát miféle ég teljesíthet égről-szakadt álmot?
Meghalni, nem hátrahagyni egyetlen ráncot, vonást, árnyat, még az árnyvetések emléke sem maradhat semmi szívben, semmi észben, semmi bőrfelszín alatt.
Meghalni, oly teljesen, hogy neved olvasván holmi papíroson azt kérdjék: "ki volt?..."
Meghalni, még végérvényesebben, - egyetlen nevet sem hátrahagyva.
|