Anjos, Augusto dos: A sírásó (O coveiro Magyar nyelven)
|
O coveiro (Portugál)Uma tarde de abril suave e pura Visitava eu somente ao derradeiro Lar; tinha ido ver a sepultura De um ente caro, amigo verdadeiro.
Lá encontrei um pálido coveiro Com a cabeça para o chão pendida Eu senti a minh’alma entristecida E interroguei-o: “Eterno companheiro
Da morte, quem matou-te o coração?” Ele apontou para uma cruz no chão, Ali jazia o seu amor primeiro!
Depois, tomando a enxada, gravemente, Balbuciou, sorrindo tristemente: — “Ai, foi por isso que me fiz coveiro!”
|
A sírásó (Magyar)Künn a temetőt egymagamban róttam egy enyhe áprilisi délutánon, végnyughelyénél felkerestem ottan a drága lényt a sírban, hű barátom.
Csupán egy sápadt sírásóra leltem, mint üstökét csüggeszté földhomályba, szomorkás lélekkel elébe mentem, s faggatni kezdtem: "hát örök komája
zord halálnak, szívedet mi törte meg?" Megmutat egy földbeszúrt keresztjelet, hol első hölgye nyugszik ott a porba’!
Dadogni kezd, az ásót markolászva fanyar vigyorral kezd a számadásba: - "Jaj! Sírokat kapálok én azóta..."
|