Ibsen, Henrik: Vildanden (detalj)
Vildanden (detalj) (Norvég)FØRSTE AKT.(I grosserer Werles Hus. Kostbart og bekvemt indrettet arbejdsværelse; bogskabe og stoppede møbler; skrivebord med papirer og protokoller midt på gulvet; tændte lamper med grønne skærme, således at værelset er dæmpet belyst. Åben fløjdør med fratrukne forhæng på bagvæggen. Indenfor ses en stor elegant stue, stærkt oplyst af lamper og armstager. Foran til højre i arbejdsværelset fører en liden tapetdør ind til kontorerne. Foran til venstre en kamin med glødende kul i, og længere tilbage en dobbeltdør til spisesalen.) (Grossererens tjener, Pettersen, i livré, og lejetjener Jensen, i sort, sætter tilrette i arbejdsværelset. I den større stue går to—tre andre lejetjenere omkring, ordner og tænder flere lys. Inde fra spisesalen høres summende samtale og latter af mange stemmer; der bankes med kniven på et glas; stilhed indtræder; en skåltale boldes; bravoråb og så atter summende samtale.) PETTERSEN (tænder en lampe på kaminen og sætter skærm over). Nej hør bare, De, Jensen; nu står gamlingen ved bordet og proppenerer en lang skål for fru Sørby. LEJETJENER JENSEN (flytter en lænestol frem). Er det kanske sandt, som folk siger, at der er noget imellem dem? PETTERSEN. JENSEN. PETTERSEN. JENSEN. Det er jo for sønnen, at han holder dette her middagsselskabet, siger de. PETTERSEN. JENSEN. PETTERSEN. Jo da, han har en søn. Men han holder stødt og stadig til der oppe på Højdalsværket. Han har ikke været i byen i alle de år jeg har tjent her i huset. EN LEJETJENER (i døren til den anden stue). PETTERSEN (mumler). (Gamle Ekdal kommer tilsyne fra højre i stuen. Han er klædt i en luvslidt kavaj med høj krave; uldne vanter; i hånden en stok og en skindhue; under armen en pakke i kardusomslag. Rødbrun, smudsig paryk og en liden grå knebelsbart.) PETTERSEN (går imod ham). EKDAL (i døren). PETTERSEN. EKDAL. Hørte det i porten, far. Men Gråberg sidder der endnu. Vær snil, Pettersen, og lad mig få slippe ind den vejen. (peger mod tapetdøren.) Har gå't den vejen før. PETTERSEN. Ja, De får så gøre da. (åbner døren.) Men sans endelig på, at De kommer ud igen den rigtige vejen; for vi har fremmede. EKDAL. Ved det nok,—hm! Tak, Pettersen-far! Gammel god ven. Tak. (mumier sagte.) Torsk! (han går ind i kontoret; Pettersen lukker døren efter ham.) JENSEN. PETTERSEN. JENSEN. PETTERSEN. JENSEN. Å fan',—har han vær't løjtnant! PETTERSEN. Ja gu' har han så. Men så slog han sig nok paa skoghandel eller hvad det var. De siger, at han skal ha' gjort grossereren et fælt stygt puds engang. For de to var sammen om Højdals-værket dengang, skønner De. Å, jeg kender godt gamle Ekdal, jeg. Vi drikker mangen god gang en bitter og en flaske bajersk sammen inde hos madam Eriksen. JENSEN. PETTERSEN. Jøss', Jensen, De kan da vel skønne, at det er mig, som spanderer. For jeg synes, en skal være sjangtil imod bedre folk, som det er gåt så ilde med. JENSEN. PETTERSEN. Nej, det var nok værre end som så. For han kom på fæstningen. JENSEN. PETTERSEN. Eller kanske det var i bodsfængslet—(lytter). Hys, nu går de fra bordet. (Døren til spisesalen slås op af et par tjenere derinde fra. FRU SØRBY (i forbigående til tjeneren). PETTERSEN. Ja vel, fru Sørby. (hun og de to herrer går ind i stuen og derfra ud til højre. Pettersen og lejetjener Jensen går ud samme vej.) EN BLEGFED HERRE (til en tyndhåret). DEN TYNDHÅREDE. Å med en smule god vilje kan en udrette ganske utroligt i tre timer. DEN FEDE HERRE. EN TREDJE HERRE. Jeg hører, mokkaen og maraschinoen skal kredentses i musiksalen. DEN FEDE HERRE. DEN TYNDHÅREDE (dæmpet). DEN FEDE HERRE. Å nej såmænd; Berta slår ikke hånden af sine gamle venner. (de ler og går ind i stuen.) GROSSERER WERLE (dæmpet og forstemt). GREGERS (ser på ham). WERLE. GREGERS. WERLE.
|
A vadkacsa (részlet) (Magyar)ELSŐ FELVONÁS Werle nagykereskedő házában. Fényűző kényelemmel berendezett dolgozószoba; könyvszekrények, kárpitozott bútorok; a szoba közepén iratokkal, üzleti könyvekkel rakott íróasztal; zöld selyemernyős lámpák vonják tompa fénybe a szobát. A háttérben tágra nyitott, több szárnyú ajtó, függönyei is félrevonva; mögötte csillárokkal, falikarokkal fényesen kivilágított, tágas, elegáns szoba látszik. A színpad jobb oldalán, elöl, kis tapétaajtó nyílik, amely az irodákba vezet. Bal felől parázsló tüzű kandalló; kissé hátrább kétszárnyú ajtó, amely az ebédlőbe vezet Pettersen, a komornyik libériában, és Jensen, a kisegítő pincér frakkban; tesznek-vesznek, rendezkednek. A benti, nagy szobákban még két-három másik pincér járkál fel-alá rakosgatva, gyertyákat gyújtogatva. Az ebédlőből beszélgetés zsivaja, kacagás hallatszik; valaki késével megkocogtatja a pohara peremét; csend támad, valaki pohárköszöntőt mond; aztán éljenzés és újra zsivaj, beszélgetés PETTERSEN JENSEN PETTERSEN JENSEN PETTERSEN JENSEN PETTERSEN JENSEN PETTERSEN KISEGÍTŐ PINCÉR PETTERSEN EKDAL PETTERSEN EKDAL PETTERSEN EKDAL JENSEN PETTERSEN JENSEN PETTERSEN JENSEN PETTERSEN JENSEN PETTERSEN JENSEN PETTERSEN JENSEN PETTERSEN Két pincér belülről feltárja az ebédlő ajtaját. Sörbyné lép ki rajta elsőnek, két vendéggel beszélgetve. Lassan szállingózva követi őket az egész társaság, megjelenik Werle nagykereskedő is. Utolsónak Hjalmar Ekdal és Gregers Werle lép be a dolgozószobába SÖRBYNÉ PETTERSEN Sörbyné és a két vendég átsétál a hátsó szobába, majd az ajtón túl elfordulnak jobbra. Pettersen és Jensen szintén KÖVÉR VENDÉG KOPASZ VENDÉG KÖVÉR VENDÉG HARMADIK ÚR KÖVÉR VENDÉG KOPASZ VENDÉG KÖVÉR VENDÉG Nevetnek és átmennek a szomszéd szobába WERLE GREGERS WERLE GREGERS WERLE
|