da Todi, Jacopone: Himnusz a fájdalmas anyáról (Stabat Mater Magyar nyelven)

Stabat Mater dolorósa
Iuxta crucem lacrimósa
Dum pendébat Fílius

Cuius ánimam geméntem
Contristátam et doléntem
Pertransívit gládius

o quam tristis et afflícta
Fuit illa benedícta
Mater unigéniti!

Quæ moerébat et dolébat,
Pia Mater, dum vidébat
Nati pœnas íncliti

Quis est homo qui non fleret,
Matrem Christi si vidéret
In tanto supplício?

Quis non posset contristári,
Christi Matrem contemplári
Doléntem cum Fílio?

Pro peccátis suæ géntis
Vidit Iesum in torméntis,
Et flagéllis súbditum.

Vidit suum dulcem natum
Moriéndo desolátum
Dum emísit spíritum

Eia Mater, fons amóris
Me sentíre vim dolóris
Fac, ut tecum lúgeam

Fac, ut árdeat cor méum
In amándo Christum Deum
Ut sibi compláceam

Sancta Mater, istud agas,
Crúcifixi fige plagas
Cordi meo válide.

Tui nati vulneráti,
Tam dignáti pro me pati,
Pœnas mecum dívide.

Fac me tecum, pie, flere,
Crucifíxo condolére,
Donec ego víxero.

Iuxta crucem tecum stare,
Et me tibi sociáre
In planctu desídero

Virgo vírginum præclára,
Mihi iam non sis amára
Fac me tecum plángere

Fac, ut portem Christi mortem
Passiónis fac consórtem,
Et plagas recólere.

Fac me plagis vulnerári,
Fac me cruce inebriári,
Et cruóre Fílii

Flammis ne urar succénsus
Per Te, Virgo, sím defénsus
In dee iudícii

Christe, cum sit hinc exíre,
Dá per Matrem me veníre
Ad palmam victóriæ

Quando corpus moriétur,
Fac, ut ánimæ donétur
Paradísi glória. Amen.

Állt az Anya fájdalmával
könnyben úszó orcájával.
  Kereszten függő fiát,
akinek sóhajos lelkét
elárulták, meggyötörték,
  kegyetlen kard járta át.
 
Ó, kit a gyász elborított,
- áldott asszony - szomorított,
  az egyszülött anyja vagy,
aki rémült és szenvedett,
fiát látván megremegett
  kínját érezvén, mi’ nagy.
 
Van-e, aki ne könnyezne
Krisztus anyját látva? Szinte
  borzalmában elalél!
Ki ne volna társ a gyászban
az Anyával, fájdalmában?
  Fiával egy, alig él!
 
Népe büntetéseképpen
látja Jézust gyötrelmében
  korbácsütések alatt.
Látja halni hű magzatját,
magányos szent áldozatját,
  Amíg lelke kiszakad.
 
Szűzanya, engedd éreznem
gyötrő kínod, éljen bennem,
  gyászolhassak teveled!
Tedd, hogy szívem ebben égjen,
az Úr Krisztus szerelmében
  szerezhessek örömet!
 
Szent Anya, engedd szívemnek
éreznie a szegeknek
  ütését, mi érte őt!
Oszd meg velem büntetését,
értem vállalt szenvedését,
  gyötrő sebtől vérezőt!
 
Engedj veled együtt sírni,
feszület előtt gyászolni,
  ameddig csak élek én!
A keresztnél véled állni,
hozzád szívemből társulni
  vágyom a gyász idején.
 
Első szűz, szeplőtlen lélek,
ne utasíts vissza, kérlek,
  hagyd, hogy véled virrasszak!
Tedd, hogy Krisztus kínhalálán,
a jövőbe látó sorsán
  mindig újra sírhassak!
 
Tedd, hogy én is sebesüljek,
a kereszttől részegüljek
  imádatban fiadér’!
Lángra gyúlva, tűzzel égve
általad Szűz, legyek védve,
  ha ítélet napja kél.
 
Hogy a kereszt megőrizzen,
Krisztus sorsa erősítsen,
  és ápoljon kegyelme,
s mikor testem porrá hull szét,
add, hogy lelkemnek adassék
 a mennyország dicsfénye!
 
Úgy legyen!