Sinisgalli, Leonardo: A gázló (Il guado Magyar nyelven)

Restano poche frasi,
le più turpi, e il sapore
delle unghie nella bocca.
Resta nella vita quest’afa
che ci soffoca, il tempo
insensato tra due estati.
Il torrente era carico di libellule,
le acque basse e rapide,
un solco tra due regni,
un confine, un segno.
Fu un sogno breve, sonno
di banditi, poi l’inverno, la neve,

la vecchiezza e i colpi alle reni
più fitti.

Néhány mondat marad,
a legaljasabbak,
és a körmök íze a szájban.
Ez a fülledtség, ami megfojt bennünket,
ez marad meg az életben, a két nyár
közötti értelmetlen idő.
A patak tele volt szitakötőkkel,
sekély és gyors vizek,
egy barázda a két birodalom között,
egy határ, egy jel.
Egy rövidke álom volt, banditaálom,
majd a tél, a hó,
az öregség és az egyre gyakoriabb
vesenyilallások.