Saba, Umberto: Szomorúság után (Dopo la tristezza Magyar nyelven)
|
Dopo la tristezza (Olasz)Questo pane ha il sapore d'un ricordo, mangiato in questa povera osteria, dov'è più abbandonato e ingombro il porto.
E della birra mi godo l'amaro, seduto del ritorno a mezza via, in faccia ai monti annuvolati e al faro.
L'anima mia che una sua pena ha vinta, con occhi nuovi nell'antica sera guarda una pilota con la moglie incinta;
e un bastimento, di che il vecchio legno luccica al sole, e con la ciminiera lunga quanto i due alberi, è un disegno
fanciullesco, che ho fatto or son vent'anni. E chi mi avrebbe detto la mia vita così bella, con tanti dolci affanni,
e tanta beatitudine romita!
|
Szomorúság után (Magyar)Emlék bujkál a kenyér zamatában, mit a gyarló kocsmába térve kaptam, a kikötő szűk, néptelen zugában,
s még számban érzem nyers ízét a sörnek, ahogy pihenek, ülve félutamban. Szemközt az őrtorony, meg a ködös hegy.
Lelkem már megbirkózott bánatával, s új szemmel néz az antik alkonyatban egy révkalauzt terhes asszonyával,
meg egy hajót, amelynek ócska fája revesen meg-megcsillámlik a napban, kéménye két árbocnyi nagy, akárha
gyermekrajz volna, mit húsz éve róttam. S ki gondolta volna, hogy életemben ennyi édes-szép gondban fáradozzam,
s ennyi magányos boldogság teremjen!
|