La vedova (Olasz)
Non cercate sul mio volto
Lo splendor de' lieti dì:
Come fior dal verno colto
Nelle lagrime mori.
Sparso il crine ondeggia al vento,
Nudo è il collo, e stinto il sen...
Che mi vale ogni ornamento?
Non mi vede ìl caro ben.
Non chiedete perchè lassa
La mia fronte è china al suol:
Clizia anch' ella il capo abbassa
Quando in cielo è morto il sol.
Dorme l' arpa, o solo al pianto
Io la desto all'ombre in sen...
Che mi val di gioia il canto?
Non in' ascolta il caro ben. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | https://books.google.hu/books |
|
Az özvegy (Magyar)
Arcomon nem tündökölnek
boldog évek fényei,
mint virágot, mit fagy öl meg,
szenvedés fakítja ki.
Leng hajam sötét sörénye,
födve nincs keblem, nyakam...
S az, ki sóvárogva nézne
mind e kincsre, merre van?
Meg ne lássátok lehorgadt
homlokom árny-fellegét:
Clizia a meghaló nap
láttán hajt fejet eképp.
Bennem édes hárfahangra
már csak mélabú fogan...
Mért a dal, ha úgyse hallja
az, ki rég oly messze van?
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://mek.oszk.hu |
|