Quasimodo, Salvatore: Az én hazám Itália (Il mio paese è l’Italia Magyar nyelven)
|
Il mio paese è l’Italia (Olasz)Più i giorni s’allontanano dispersi e più ritornano nel cuore dei poeti. Là i campi di Polonia, la piana dì Kutno con le colline di cadaveri che bruciano in nuvole di nafta, là i reticolati per la quarantena d’Israele, il sangue tra i rifiuti, l’esantema torrido, le catene di poveri già morti da gran tempo e fulminati sulle fosse aperte dalle loro mani, là Buchenwald, la mite selva di faggi, i suoi forni maledetti; là Stalingrado, e Minsk sugli acquitrini e la neve putrefatta. I poeti non dimenticano. Oh la folla dei vili, dei vinti, dei perdonati dalla misericordia! Tutto si travolge, ma i morti non si vendono. Il mio paese è l’Italia, o nemico più straniero, e io canto il suo popolo, e anche il pianto coperto dal rumore del suo mare, il limpido lutto delle madri, canto la sua vita.
|
Az én hazám Itália (Magyar)Mennél messzebbre tűnnek a szétszórt napok, annál kínzóbban égnek a költők szívében: a lengyel mezők, a kutnói sík táj naftafelhőkben égő hullahegyekkel, és Izráel vesztegzárának drótkerítései, vér a hulladék közt, izzó tífuszláz, rég halott boldogtalanok láncai, és akiket maguk ásta árkok fölött lőttek agyon, Buchenwald, a szelíd bükkerdő átkozott kemencéi, Sztálingrád, és Minszk, mocsarak fölött és a megrohadt hó. A költők nem felejtenek. Ó a hitványak, a legyőzöttek hada s azoké, kiknek a könyörület megbocsátott! Összeforgatnak mindent, de a holtakat eladni nem lehet. Az én hazám Itália, ó, te legidegenebb ellenség, és én Itália népét éneklem, és a sírást, mit a tenger moraja elföd, az anyák tiszta gyászát s a kivirágzó életet.
|