Quasimodo, Salvatore: Anno Domini MCMXLVII (Anno domini MCMXLVII Magyar nyelven)
|
Anno domini MCMXLVII (Olasz)Avete "to di battere i tamburi a cadenza di morte su tutti gli orizzonti dietro le bare strette alle bandiere, di rendere piaghe e lacrime a pietà nelle città distrutte, rovina su rovina. E più nessuno grida: «Mio Dio, perché m'hai lasciato?» E non scorre più latte né sangue dal petto forato. E ora che avete nascosto i cannoni fra le magnolie, lasciateci un giorno senz'armi sopra l'erba al rumore dell'acqua in movimento, delle foglie di canna fresche tra i capelli, mentre abbracciamo la donna che ci ama. Che non suoni di colpo'avanti notte l'ora del coprifuoco. Un giorno, un solo giorno per noi, o padroni della terra, prima che rulli ancora l'aria e il ferro e una scheggia ci bruci in piena fronte.
|
Anno Domini MCMXLVII (Magyar)Már minden égtájon abbahagyták a dobpergést a halál ütemére, zászlódíszben sorakozó koporsók mögött; nem osztogatnak már könnyeket és sebeket, könyörület helyett, szétrombolt városokban, hol romok mellett romok. És többé senki sem hörgi: „Istenem, mért hagytál el engem?" És többé nem buggyan az átszúrt mellből vérrel összefolyva a tej. És most ti, akik magnóliák közé dugtátok az ágyúkat, hagyjátok, hogy fegyvertelenül töltsünk egy napot, leheveredve a fűbe, a fürgén futó patak csobogására figyelve. Hadd vegyüljön nádlevelek zizegése hajunkba, míg csókoljuk szelíd szeretőnket, és ne harsanjon meg éjfél előtt a takarodó kürtjele. Egy napot, egyetlen egyet adjatok nekünk, ó, ti föld urai, még mielőtt tombolni kezdene a levegő és a vas, s mielőtt egy repeszdarab belefúródna homlokom közepébe!
|