Solitaria (Olasz)
Eterno immenso e vario comporre un canto solo, e tutta in quello chiuder l’anima, come in uno snello bel vaso cinerario: questo vorrei ; ma de l’umane genti raccoglier pria, perché il perenne canto tragga voce da loro e vivi accenti, i pensieri e gli affetti e gli odì e il pianto. Questo. Ed a te, profonda notte, in vano su noi pregata senza dipartita, dire co’l poderoso canto umano la vanità de l’essere infinita. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://rebstein.wordpress.com |
|
Egyedülálló (Magyar)
Csak egyetlen dalt, örökkévalót hatalmast és változatost alkotni, és abba belezárni az egész lelket, mint egy szép karcsú hamvvederbe: erre vágyom; de előbb összegyűjteni azt az emberséges néptől, hogy az örök ének hangot merítsen belőlük és élő hangsúlyokat gondolatokat és érzelmeket, gyűlöleteket és sírásokat. Ezt. Neked pedig, mély éjszaka, hiába a hozzánk idézett imád halálunk nélkül, hogy erőteljes emberi dallal tudassuk a végtelen lét hiúságát.
|