Sonetto CLIX (Stiamo, Amor, a veder la gloria nostra) (Olasz)
Stiamo, Amor, a veder la gloria nostra, Cose sopra natura altere e nove: Vedi ben, quanta in lei dolcezza piove; Vedi lume, che’l cielo in terra mostra.
Vedi, quant’ arte dora, e ’mperla, e ’nnostra L’abito eletto, e mai non visto altrove; Che dolcemente i piedi e gli occhi move Per questa di bei colli ombrosa chiostra.
L’erbetta verde, e i fior di color mille Sparsi sotto quell’elce antiqua e negra, Pregan pur, che ’l bel, piè li prema, o tocchi;
E ’l ciel di vaghe e lucide faville S’accende intorno, e ’n vista si rallegra D’esser fatto seren da sì begli occhi.
Kiadó | Budapest, Magvető Kiadó |
Az idézet forrása | Szerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 42. p. |
|
159. szonett (Szerelem! állunk őt ámulva) (Magyar)
Szerelem! állunk őt ámulva, kit káprázatul küldött az ég a földre. Nézd: hogy szitál a szépség fény-esője! Az angyal ő, ki földünkön lakik.
Nézd ritka köntösét, – hogy elvakít elefántcsont-disze s aranyja, gyöngye! Mily andalítva ring e karcsu, gyönge test, míg csábitja árnyékos csalit!
S a zöld füvet s ezerszinű virágot nézd: a vén tölgy alatt mind esdve kéri, hogy rálépjen, vagy csak érintse lába.
S a szem szikráitól kigyúlni látod a felhőt, – földön, égen minden élni s örülni kezd, amerre néz a drága.
Kiadó | Budapest, Magvető Kiadó |
Az idézet forrása | Szerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 43. p. |
|