Negri, Ada: Évforduló (Anniversario Magyar nyelven)

Non chiamarmi, non dirmi nulla

Non tentare di farmi sorridere.

Oggi io sono come la belva

che si rintana per morire.

L’ore si spengano nel silenzio.

Salga in torbide onde l’angoscia

e m’affoghi: altro non chiedo

che di perdere la conoscenza.

Ma non è dato. Quel volto,

quel riso l’ho sempre davanti.

Giorno e notte il ricordo m’è uncino

confitto nella carne viva.

Forse morire io non potrò

mai: condannata in eterno

a vegliare il mio strazio in me,

piangendo con occhi senza palpebre.

Ne hívj, ne mondj semmit.

Ne akarj mosolyra fakasztani.

Ma oly vagyok, mint egy vadállat,

mely elbúvik halálára várva.

Haljanak el csendben az órák.

Törjön fel zavaros hullámokban,

a gyötrelem, hogy megfojtson:

nem kérek mást, mint, hogy

az öntudatomat elveszítsem.

De ez nem adatott. Az az arc,

az a nevetés mindig előttem van.

Az emlék, mint egy kampó

éjjel - nappal húsomba vág.

Talán nem halhatok meg soha,

örökre arra ítélve, hogy őrködjem

a bennem levő gyötrelem felett,

sírva, szemhéj nélküli szemekkel.