Sonetto 114. (Giunto è già ‘l corso della vita mia) (Olasz)
Giunto è già ‘l corso della vita mia Con tempestoso mar per fragil barca Al comun porto, ov’ a render si varca Giusta ragion d’ogni opra trista e pia:
Onde l’affettuosa fantasia, Che l’arte si fece idolo e monarca, Conosco ben quant’ era d’error carca; Ch’ errore è ciò che l’uom quaggiù desia.
I pensier miei, già de’ mie’ danni lieti, Che fian or, s’ a due morti m’avvicino? L’una m’ è certa, e l’altra mi minaccia;
Nè pinger nè scolpir fia più che queti L’anima volta a quell’ amor divino, Ch’ aperse a prender noi in croce le braccia. Kiadó | Budapest, Magvető Kiadó |
Az idézet forrása | Szerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 142. p. |
|
Az élet alkonyán (Magyar)
Az életem futása végetér.
Gyarló bárkám a tengeri viharból
immár a közös kikötőbe tart, hol
rosszat s kegyest a biró számra kér.
Látom már: izzó képzelet, ki cél
s bálvány vagy, mit a művészet parancsol,
az ember érted tétován barangol,
és balga vágya szinte semmit ér!
Mit adsz, szerelmi vágy, vidám, igéző,
ha kétfelől közelg a két halál,
egy biztos, egy könyörtelen rivall rád?
Nyugtot nem ad ma már ecset, se véső,
a szív csak égi szerelemre vár,
mely a kereszten int, kitárva karját.
Kiadó | Budapest, Magvető Kiadó |
Az idézet forrása | Szerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 143. p. |
|