Michelangelo, Buonarroti: Rime 5. (I’ ho già fatto un gozzo)
Rime 5. (I’ ho già fatto un gozzo) (Olasz)I’ ho già fatto un gozzo in questo stento, coma fa l’acqua a’ gatti in Lombardia o ver d’altro paese che si sia, c’a forza ’l ventre appicca sotto ’l mento.
La barba al cielo, e la memoria sento in sullo scrigno, e ’l petto fo d’arpia, e ’l pennel sopra ’l viso tuttavia mel fa, gocciando, un ricco pavimento.
E’ lombi entrati mi son nella peccia, e fo del cul per contrapeso groppa, e ’ passi senza gli occhi muovo invano.
Dinanzi mi s’allunga la corteccia, e per piegarsi adietro si ragroppa, e tendomi com’arco sorïano.
Però fallace e strano surge il iudizio che la mente porta, ché mal si tra’ per cerbottana torta.
La mia pittura morta difendi orma’, Giovanni, e ’l mio onore, non sendo in loco bon, né io pittore.
|
Rímek 5. (Mint a macskáknak) (Magyar)Mint a macskáknak a lombard vidéken a rossz víztől, s másutt is, meglehet, golyvám nőtt sok-sok kínom közepett, s állam már a hasamig ér le éppen.
Tarkóm púpos lett, szakállam sötéten égnek mered, a mellem beesett, mint hárpiáké; csöpög az ecset, s levétől kész mozaik már a képem.
A két vesém a gyomromba nyomult, ellensúlyuk meg horgas üllepem lett, s ide-oda topogok, mint a vak.
Elől bőröm egész feszesre nyúlt, hátul a hajlongástól megtüremlett, s mint íjat, feszítem ki magamat.
Ezért oly balgatag az elmémben megfogamzó itélet: a ferde cső golyója félretéved.
Giovanni, jöjj, te védd meg hírnevemet, s képemet, mely halott: rossz hely ez itt, és festő sem vagyok.
|