Michelangelo, Buonarroti: Rime 288. (Le favole del mondo)
Rime 288. (Le favole del mondo) (Olasz)Le favole del mondo m’hanno tolto il tempo dato a contemplare Iddio, né sol le grazie suo poste in oblio, ma con lor, più che senza, a peccar volto.
Quel c’altri saggio, me fa cieco e stolto e tardi a riconoscer l’error mio; manca la speme, e pur cresce il desio che da te sia dal propio amor disciolto.
Ammezzami la strada c’al ciel sale, Signor mie caro, e a quel mezzo solo salir m’è di bisogno la tuo ’ita.
Mettimi in odio quante ’l mondo vale e quante suo bellezze onoro e colo, c’anzi morte caparri eterna vita.
|
Rímek 288. (Meséivel Isten szemléletére) (Magyar)Meséivel Isten szemléletére kapott időm elvette a világ, s mert eldobtam a kegyelem javát, ez bennem a bűnt csak bűnnel tetézte.
Mi mást bölccsé tesz, engem vakmerésre vitt, s későn láttam: mindez balgaság. Reményem nincs, de él bennem a vágy, önzésem általad levetni végre.
Az ég útját felezd meg nékem, áldott jó Istenem, s ahhoz, hogy megtehessem másik felét, te segíts kegyesen.
Gyűlöltesd meg velem ezt a világot s imádott szépségét, hogy megszerezzem halálom előtt örök életem.
|