Michelangelo, Buonarroti: Rímek 104. (Aki egykor semmiből hozta létre) (Rime 104. (Colui che fece, e non di cosa alcuna) Magyar nyelven)
Rime 104. (Colui che fece, e non di cosa alcuna) (Olasz)Colui che fece, e non di cosa alcuna, il tempo, che non era anzi a nessuno, ne fe’ d’un due e diè ’l sol alto all’uno, all’altro assai più presso diè la luna.
Onde ’l caso, la sorte e la fortuna in un momento nacquer di ciascuno; e a me consegnaro il tempo bruno, come a simil nel parto e nella cuna.
E come quel che contrafà se stesso, quando è ben notte, più buio esser suole, ond’io di far ben mal m’affliggo e lagno.
Pur mi consola assai l’esser concesso far giorno chiar mia oscura notte al sole che a voi fu dato al nascer per compagno.
|
Rímek 104. (Aki egykor semmiből hozta létre) (Magyar)Aki egykor semmiből hozta létre az időt, mit a lét addig nem érzett, két félre szelte: a nap egyiké lett, s a hold jutott rokonunkra, az éjre.
Tőlük függ percről percre, ami része lesz az embernek, jószerencse, végzet. Rám, lényemhez illően, a sötét lett születésemtől s bölcsőmtől kimérve.
Mint ki magát utánozza, ahogy az éjnek, ha mélyül, csak nő homálya: tetézem bűnöm, s ezt panaszlom, ez fáj.
De vígaszom is van: megadatott, hogy fényt derítsen sűrű éjszakámra a nap, mely kezdettől fogva veled jár.
|