Se ti potessi parlare, padre... (Olasz)
Se ti potessi parlare, padre, delle ombre, dei mille pensieri che mi visitano nella notte fino a comporre una sarabanda infelice. I demoni che mi danzano intorno con oscure gonnelle. Uomini e donne che mi toccano con le loro dita: il sabba delle streghe di questo palazzo, le visitazioni orrende e le chiavi del Paradiso
che perdo ad ogni ora, che cadono con un tonfo per terra. O padre, tu hai visto l’Apocalisse, quel Dio delicato e fragrante che alza le mani e divide la pula dal grano dolce. Padre, tu hai capito la dannazione dell’uomo. Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | https://www.facebook.com |
|
Ha beszélhetnék veled, apám… (Magyar)
Ha beszélhetnék veled, apám, az árnyakról, az ezernyi gondolatról, melyek éjnek idején felkeresnek, mígnem egy boldogtalan zűrzavart alkotnak. A démonok, melyek sötét szoknyában táncolnak körülöttem. Férfiak és nők, akik ujjaikkal hozzám érnek: boszorkányok szombatja ennek az épületnek, szörnyű látogatások és a Paradicsom kulcsai melyeket minden órában elvesztek, amelyek puffanva zuhannak a földre. O apám, te láttad az Apokalipszist, azt a gyengéd és illatos Istent aki kezét felemelve elválasztja a pelyvát az édes búzától. Apám, te megértetted az ember kárhozatát.
|