Merini, Alda: Nelle mie scarpe ogni giorno

Nelle mie scarpe ogni giorno, impronte di solitudine.

Metto le mie scarpe

per camminare a lungo

ma non so dove andare

e allora mi sento così stanca

che mi butto sul letto

e tu mi vuoi possedere.

Poi voli dalla moglie

come se calpestando una rondine bianca

che riposa tu avessi compiuto un tuo dovere.

Cipőimben minden nap, a magány lábnyomai.

Felveszem cipőimet

hogy járjak egy nagyot

de nem tudom, hogy hová menjek

és akkor úgy elfog a fáradtság,

hogy az ágyra vetem magam

és te magadévá akarsz tenni.

Aztán rohansz az asszonyodhoz,

mintha te, egy pihenő fehér fecskét letaposva, 

teljesítetted volna kötelességedet.