Merini, Alda: Dal a holdhoz (Canto alla luna Magyar nyelven)

La luna geme sui fondali del mare,
o Dio quanta morta paura
di queste siepi terrene,
o quanti sguardi attoniti
che salgono dal buio a ghermirti nell'anima ferita.

La luna grava su tutto il nostro io
e anche quando sei prossima alla fine
senti odore di luna
sempre sui cespugli martoriati
dai mantici dalle parodie del destino.

Io sono nata zingara, non ho posto fisso nel mondo,
ma forse al chiaro di luna
mi fermerò il tuo momento,
quanto basti per darti
un unico bacio d'amore.

 
A tengermélyén nyög a hold,
ó, Istenem, mennyi halott félelem
ezekből a földi sövényekből,
vagy mennyi döbbent tekintet
száll fel a sötétségből,hogy sebesült lelkedbe marjon.
 
A hold egész énünkre ránehezedik,
a sors paródiájának fúvószele
által megtépázott bokrokon
még akkor is érzed a hold szagát,
mikor már közel jársz a véghez.
 
Cigánynak születtem, nincs állandó helyem a világon,
de talán a holdfényben megállítom
a te pillanatodat,
éppencsak, hogy elegendő legyen
egyetlen szerelmes csókot adni néked.