Chiabrera, Gabriello: A viola (La violetta Magyar nyelven)
|
La violetta (Olasz)La violetta Che in sull'erbetta Apre al mattin novella, Di' non è cosa Tutta odorosa, Tutta leggiadra e bella ?
Sì, certamente, Ché dolcemente Ella ne spira odori, E n'empie il petto Di bel diletto Col bel de' suoi colori.
Vaga rosseggia Vaga biancheggia, Tra l'aure mattutine ; Pregio d'aprile Via più gentile : Ma che diviene al fine ?
Ahi, che in brev'ora, Come l'aurora Lunge da noi sen vola ; Ecco languire, Ecco perire La misera viola.
Tu, cui bellezza E giovinezza Oggi fan sì superba ; Soave pena, Dolce catena Di mia prigione acerba ;
Deh ! Con quel fiore Consiglia il core Sulla sua fresca etate ; Ché tanto dura L'alta ventura Di questa tua beltate.
|
A viola (Magyar)A kis viola kit kiburkola a gyepen a szép reggel, kékes levelét, szagos kebelét nem delin nyitja-é fel?
Úgy vagyon: nedves kelyhéből kedves fűszerszám illatja jő: szemet igéző színnel a néző lelkét megvidítja ő.
Szépen kékellik és veresellik, míg leng a hajnali szél: május nimfája, legszebb lyánykája: de végtére mire kél?
Ah, egy meleggel, mint a szép reggel, tőlünk eltűnik még ma: ím már bágyadtan, ím már hervadtan áll a szegény viola!
Te, szépségeddel, ifjú léteddel, ki oly kevély vagy és vak, édes kínozója, kedves békója keserves rabságomnak!
Ah, végy magáról e violáról tanácsot, míg ifjú léssz: mert szépségednek, deliségednek dísze oly hamar elvész.
|