Carrieri, Raffaele: Chi è passato prima di me
Chi è passato prima di me (Olasz)Chi è passato prima di me Di me ha lasciato orma. Rintraccio l’esile forma Del piede che fu mio Tra il terzo e il quarto Secolo e corse questi lidi E si portò dall’altra parte Oltre le isole e gli uliveti Sulla rotta dei califfi.
Chi è passato prima di me Di me ha lasciato ombra Fuggevole di lunga ciglia. Ma è questa pupilla Pigra e un poco torva Graffia sulla ciotola Di creta rossa: Nel sepolcro Guardo il mio occhio Dal profilo di conchiglia.
Chi è passato prima di me Di me ha lasciato esigua Impronta dei corta mano. Riconosco l’effimera curva Delle costole e il disegno Scorretto del ginocchio Dove la rotula s’ingobba, Mia è questa caviglia Che dall’argilla traspare.
Chi è passato prima di me Di me ha lasciato fresca Memoria di giuochi. Riodo il nitrito di centauro Mattiniero e il suono colgo Della voce che fu mia Quando Venere rincorrevo Affamato e veloce Nelle grotte d’amore.
Chi è passato prima di me Di me ha lasciato specchio Di morte e tazze colme. Lo spazio ritrovo del mio Corpo e il lino bianco Odora di limone: nata Non era la colomba d’Archita Quando tra questi ulivi Mi colse prima morte.
|
Aki előttem járt itt (Magyar)Aki előttem járt itt nyomomat hátrahagyta. Kutatom keskeny lépteit a lábnak mely enyém volt a harmadik és negyedik század közt és e homokpusztán futott a túlsó part felől szigeteken olajerdőkön át a kalifák útján.
Aki előttem járt itt hátrahagyta hosszú pilláim röpke árnyát. Enyém ez a haragvó és lusta szembogár rákarcolva a rőt agyagedényre. Nézem a sírban kagyló- metszésű szememet.
Aki előttem járt itt hátrahagyta kurta kezem lenyomatát. Megismerem a bordák múlékony íveit s a térd pontatlan rajzát a dudorodó térdkalácsnál. Enyém ez az agyagból kitetsző boka itt.
Aki előttem járt itt hátrahagyta csapongó játékaim emlékét. Újra hallom a kentaur reggeli nevetését s újra a hangot saját hangomat mikor a szerelmi barlangokban sebes futással és sóváran Vénusz után loholtam.
Aki előttem járt itt hátrahagyta halálom s a telt csészék példázatát. Megtalálom testem helyét s a citromillatú fehér gyolcsleplet: Archita galambja még meg sem született mikor itt az olajfaerdőn első halálom elvitt.
|