Carducci, Giosuè: Sole e amore
Sole e amore (Olasz)Lievi e bianche a la plaga occidentale Van le nubi: a le vie ride e su ’l fòro Umido il cielo, ed a l’uman lavoro Saluta il sol, benigno, trionfale.
Leva in roseo fulgor la cattedrale Le mille guglie bianche e i santi d’oro, Osannando irraggiata: intorno, il coro Bruno de’ falchi agita i gridi e l’ale.
Tal, poi ch’amor co ’l dolce riso via Rase le nubi che gravarmi tanto. Si rileva nel sol l’anima mia,
E molteplice a lei sorride il santo Ideal de la vita: è un’armonia Ogni pensiero, ed ogni senso un canto.
|
Napfény és szerelem (Magyar)Fehér felhőcsapat vonul nyugatra, a nedves égre utca, tér nevet fel, a nap jóságosan tekint az ember művére, szép győzelmet így aratva.
Tornyait rózsatündöklésbe tartja a dóm s ezer aranyszobrot emel fel - hozsannát fénylik, míg madársereg ver tanyát tülekedőn s csivogva rajta.
S mert gondjaim felhőit messze-messze űzi szerelmem édes mosolyával, a lelkem napra szárnyal, szinte mennybe,
hiszen az élet szent eszménye rávall: itt minden gondolat úgy csendül egybe, hogy minden érzés egyetlen csodás dal.
|