Marzo (Olasz)
Oggi la primavera è un vino effervescente. Spumeggia il primo verde sui grandi olmi fioriti a ciuffi ove il germe già cade come diffusa pioggia.
Tra i rami onusti e prodighi un cardellino becca. Verdi persiane squillano su rosse facciate che il chiaro allegro vento di marzo pulisce.
Tutto è color di prato. Anche l’edera è illusa, la borraccina è più verde sui vecchi tronchi immemori che non hanno stagione, lungo i ruderi ombrosi e macilenti cui pur rinnova marzo il greve manto.
Scossa da un fiato immenso la città vive un giorno di umori campestri. Ebbra la primavera corre nel sangue.
Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | https://www.libriantichionline.com/ |
|
Március (Magyar)
Ma egy pezsgő bor a tavasz. Habzik az első zöldje a nagy, bojtos virágzatú szilfáknak, ahol a csíraburok úgy hullik alá mint egy szétáradó eső. A megterhelt és pazar ágak között aranypinty csipeget. Rikító zöld redőnyök a piros homlokzaton, melyet a derűs, vidám, márciusi szél tisztogat. Minden a rétek színeibe öltözik. Még a borostyán is áltatja magát, a lombos moha is zöldebb az ősi feledésbe merült évszak nélküli törzseken, az árnyas és az omladozó romok mentén, míg, március, azok nehéz köpenyét is felújítja. Felrázva egy hatalmas lehelettől a mezők hangulatát éli át a város. Vérében mámorosan fut a tavasz.
|