Amicizia (Olasz)
Noi non ci conosciamo. Penso ai giorni che, perduti nel tempo, c’incontrammo, alla nostra incresciosa intimità. Ci siamo sempre lasciati senza salutarci, con pentimenti e scuse da lontano. Ci siam rispettati al passo, bestie caute, cacciatori affinati, a sostenere faticosamente la nostra parte di estranei. Ritrosie disperanti, pause vertiginose e insormontabili, dicevan, nelle nostre confidenze, il contatto evitato e il vano incanto. Qualcosa ci è sempre rimasto, amaro vanto di non ceduto ai nostri abbandoni, qualcosa ci è sempre mancato. Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | https://alessandria.today |
|
Barátság (Magyar)
Mi nem ismerjük egymást. Visszagondolok azokra a múltba tűnt napokra, amikor találkoztunk, a sajnálatra méltó meghittségünkre. Mindig búcsú nélkül hagytuk el egymást, megbánásokkal és távoli bocsánatkérésekkel. Lépésenként tiszteltük egymást, óvatos vadállatok, kifinomult vadászok, fáradtságosan fenntartva egymáshoz idegen létünk szerepét. Kétségbeesett tartózkodások, szédítő és áthághatatlan szünetek, mondák, a mi bizalmasságainkban az elkerült érintkezés és a hiú varázslat. Valami mindig visszatartott bennünket, keserű büszkeség, hogy nem engedtünk gyengeségünknek, valami mindig hiányzott hozzá.
|