Alla deriva (Olasz)
La vita io l’ho castigata vivendola. Fin dove il cuore mi resse arditamente mi spinsi. Ora la mia giornata non è più che uno sterile avvicendarsi di rovinose abitudini e vorrei evadere dal nero cerchio. Quando all’alba mi riduco, un estro mi piglia, una smania di non dormire. E sogno partenze assurde, liberazioni impossibili. Oimè. Tutto il mio chiuso e cocente rimorso altro sfogo non ha fuor che il sonno, se viene. Invano, invano lotto per possedere i giorni che mi travolgono rumorosi. Io annego nel tempo. Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | https://poetiscrittori.it/ |
|
Sodródva (Magyar)
Azzal bűntettem az életet, hogy éltem. Ameddig csak a szívem bírta elszántan nyomultam előre. Ma a napom nem több mint romboló szokások steril egymásutánja és szeretnék kiszabadulni a fekete kőrből. Mire eljön a hajnal kimerülök, elfog a düh, az őrjöngés az ébrenléttől. És álmodozom abszurd távozásokról, lehetetlen szabadulásokról. Ó, én szerencsétlen. Minden zárt és gyötrelmes lelkifurdalásomnak nincs más kiútja csak az álom, ha eljön. Hiába, hiába küzdök felülkerekedni napjaimon melyek zajosan sodornak magukkal. Elmerülök az időben.
|