Sbarbaro, Camillo (1888–1967) Művek   hu it

Életrajz

Camillo Sbarbaro (1888–1967) A liguriai Santa Margheritában született. Első versesfüzete még diáktársai költségén jelent meg, ezután bekapcsolódott az irodalmi életbe. Tisztviselőként dolgozott, majd a háborúban a Vörös Kereszt szolgálatában állt. Genovában görögöt tanított, különben magányba zárkózott, és a botanikára tette fel életét. Beutazta fél Európát, és Afrikába is áthajózott, de csak mohákat és zuzmókat hozott magával. 1949-ben elnyerte a S. Vincent-díjat, 1956-ban, Supervielle-lel együtt, a nemzetközi Etna-Taormina-díjat. Szophoklész fordítója. Versei egyetlen számadás fejezetei. Elvetette a költőiség ismert eszkõzeit: a képeket, a zeneiséget, a retorikát. Szubjektív költő, de alig van emléke, és nincs ábrándja – meztelen lírájában a sorsával szembenéző ember drámája és a természetbúvár megfigyelő készsége ragad meg. Több kritikusa méltán fűzte nevéhez az elégiaíró Leopardi példáját.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)