Szabó Palócz Attila : Jelenléti ív

nem voltam jelen abban a versben,
amelyben a saját lábnyomomba léptem,
s nem is lehettem volna annál közelebb,
ahogy a konyhaasztalnál ültem
a kék abrosz megtört mintájába könyökölve
zacskónyi paradicsom mellett
korsónyi sörömmel
 
a hamutartó most rozsdásan rám pöfög,
hogy nyeljük el a csodálkozást,
a csodálkozás vad dühét,
a csodában megbúvó Verstündért
hozott aranyával,
aranyló színekbe ojtott mosolyával
 
öngyújtó lángja lobban
sörhab tapad meg bajszomon
talán látom már,
s talán csak látni vélem
távolságtartásom, távolmaradásom
néhány főbb okát
 
mert ha nem volt jelen a versben, nem
támolygott tört sorain
csendben kötéltáncosként
ki ponyvát, sem védőhálót nem használ, lucskos
képpel hátrál meg
belőle a lételem
 
újabb konyhai motívum
– szavaknak takarodója – a
sótartó mellé ejtett hamu
a pregnáns líra
és a kifújt, messzibe eresztett cigifüst
néma lírikusa…
 
kit kiszolgált a lét
messzibe röppent összekongó
szavak sorozata kísérte lépteit
ahogy megtelt és ereszkedett,
ahogy a múló pillanattal versenyre kélt,
ahogy a hamutartóban felejtett cigaretta is
elalélt