Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szabó Lőrinc: Őrizni fogsz

Szabó Lőrinc portréja

Őrizni fogsz (Magyar)


Mint százkezű szél a riadozó
vetéseket, megrohanlak,
vagy mint a nap, mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.

Megrohanlak: a hálám rohan meg.
Rettenetes fény gyul át rajtam:
nem látlak tőle, pedig itt vagy
s te magad keresed az ajkam.

Nem látlak – Emberek vagyunk még?
Káprázat visz hintázva föl-le.
Egyszer, súgod, egyetlenegyszer!
Aztán zuhanok, mindörökre.

Egyszer, súgod még, s én kialszom,
feketén, kábultan, halottan,
de te már megőrzöl, ahogy a napfényt őrzi
a föld sötét s nehéz aranyban.


FeltöltőTauber Ferenc
Kiadóhttps://konyvtar.dia.hu/html/muvek/SZABOL
Az idézet forrásahttps://konyvtar.dia.hu/html/muvek/SZABOL
Megjelenés ideje

Behüten wirst du mich (Német)

Ich stürz mich auf dich, wie der Wind es tut
hundert Hände auf banger Saat,
oder die Sonne, wenn sie am Morgen, kopfüber,
den Sprung in die Arme der Seen nackt, wagt.

Ich stürme dich: mein Dank dringt in dich ein.
Blendendes Licht zeigt immense Wucht:
Ich seh dich nicht, obwohl du da bist
und du es bist, die nach Lippen sucht.

Ich seh dich nicht – Sind wir noch Menschen?
Ein Trugbild schaukelt mich offenbar.
Einmal, zischst du, ein einziges Mal!
Danach stürze ich, für immerdar.

Einmal, zischst du noch; ich erlösche,
schwarz und betäubt, mit dem Tod gezollt,
doch von dir aufbewahrt, wie Sonnenlicht geschützt,
von der Erde im dunklen, schweren Gold.

 



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap