Lámpás (Magyar)
Részeg fák bukdácsolnak a ködben. Szélverte varjak rongy-libegése. Előreszögezett arcom összevissza cikázó alagutakat éget a sziklasötétbe. Lábam alatt üvegcserepek – hajdani ünnepeim, szögesdrótok csikorognak ütőereimben, védetlen szemeimbe tüskés ágak nyílhegyeit röpíti a téli vidék. Egy csöndes szó fel tudna talán támasztani még. És otthonra találnék. Akárhol!
Farkashangú téli mezőn imbolygó lámpás után lohol így bukdácsolva, lihegve a szánról lelökött vándor.
|
Lanterna (Olasz)
Alberi ubriachi barcollano nella nebbia.
Il librare cencioso dei corvi sferzati dal vento.
Il mio viso teso in avanti
brucia confusamente
zigzagante gallerie
nel buio delle rocce.
Frammenti di vetro sotto i piedi –
le mie festività d’una volta,
nelle mie arterie
cigolano fili spinati,
il paesaggio invernale, scaglia
punte di dardi dei rami spinosi
nei miei occhi indifesi.
Forse una parola silenziosa
mi potrebbe ancor’ resuscitare.
E ritroverei un focolare.
Ovunque!
Sui campi invernali, dai lupi ululanti,
così sgamba, barcollando, ansimando,
dietro una lanterna pencolante,
il vagabondo spinto giù
dalla slitta.
|