Petőfi Sándor: A tintásüveg

Vándorszinész korában Megyeri

(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)

Körmölgeté, mint más, a színlapot.

Kapott

Ezért

Egyszer vagy öt forintnyi bért,

Amint mondom, vagy öt forintnyi bért.

Először is hát tintáért megyen,

Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.

A tintás üveget pedig hová

Dugá?

Bele

Kabátja hátsó zsebibe,

Amint mondom, kabátja zsebibe

S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri vig,

S hazafelé menvén, ugrándozik.

Hiába inti őt Szentpéteri:

"Kari,

Vigyázz!

Kedved majd követendi gyász,

Amint mondom, majd követendi gyász."

Úgy lett. A sok ugrándozás alatt

Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.

Megyeri elbusúl - kedvét szegi

Neki

A folt,

Mivel csak egy kabátja volt,

Amint mondom, csak egy kabátja volt.

Mi több: kabátja éppen sárga volt,

És így annál jobban látszott a folt.

"Eldobnám - szólt - de mással nem birok;"

Ez ok

Miatt

Hordá, míg széjjel nem szakadt,

Amint mondom, míg széjjel nem szakadt.

Pest, 1844. szeptember