Pósa Lajos: Tavaszi imádság

Uram, ki egy lehelettel

Elveszed a tél fagyát

És a földet életadó

Fény, melegség járja át:

Adj vidám szép kikeletet,

Örök Jóság, hő Szeretetet!

Virágozzék a fa dúsan,

Koszorúzza zöld levél.

Zsöndűljön az elvetett mag,

Ringatgassa enyhe szél.

Óvd meg, Uram, csapásoktól!

Hadd beszéljen jóságodról.

Kék ibolya illatával

Imádságom elvegyűl,

Kis pacsirta énekében

Lelkem hozzád felrepűl.

Oh hallgasd meg könyörgésem!

Te vagy hitem, reménységem!

Herr, wer in einem Atemzug

nimm den Frost des Winters weg

und der Erde Lebenskraft gibst,

wo Licht und Wärme durchfegt:

Gib mir einen fröhlichen Lenz,

treue Liebe, mir kredenzt!

Möge der Baum üppig blühen,

bekränzt mit grünen Blättern.

Möge die Saat schon grün wachsen,

geschützt von leichten Wettern.

Beschütze es, Herr vor Unheil!

Gib von deiner Güte teil.

Mit dem Duft von blauen Veilchen

mein Gebet drunter gemischt,

in dem Lied der kleinen Lerche,

meine Seele zu dir fliegt.

Oh, hör bitte mein Flehen an!

Die Hoffnung bist du allein.