Móricz Zsigmond: Csodálkozás

Nem tudom megérteni; hogy hogyan lehet valaki,

aki engem meg nem ért.

Oly egyszerű és világos és előttem nem titok

S ha ki rámnéz, tág szemmel néz s mint egy őrültet csodál,

hol veszett el kettőnk között a kapcsolat, emberek...

Gondold végig: a gondolat arra való, hogy megértsd!

gondold végig: elejétől, egyszerűn, amint igaz!

gondold el a gondolatot: és engedd, hadd járjon át!

És akkor egy uj ember léssz: egy uj ember: uj, igaz!

Lélek, aki lelket keres és oly boldog, ha talál,

mint a néma idegenben egymásra lelt földiek.

Én nem tudlak megérteni, hogy nem értesz engemet...

Hát hogy lehet valaki: aki engem meg nem ért?...