Lippich Elek: Bizony szürkül
Bizony szürkül (Magyar)Bizony szürkül már az égbolt, Bizony itt van már a dér Bizony késő van már ahhoz, Hogy ekképp szólj jó magadhoz: Legény, tégy ki magadért!
Bizony kopnak már a színek, Szív elvirul, hűl a vér! Nagy remények, lassan szálltok. Bizony a ti kis pályátok Már a véghatárra ér.
Önfeledten, ha még néha Föl is csendül egy dalom, Siket csöndön száll keresztül. Lányszívekben meg nem rezdül Tőle édes izgalom.
Fakó tollú vén poéta, Nézd, sötétlik a határ Szárnyad is csügg, nincs már bája! Tar fejedet hajtsd alája S aludj szépen, agg madár!
|
Wohl, es graut sich schon (Német)Wohl, es graut sich der Himmel schon, wohl, der Raureif ist schon da wohl, es ist jetzt schon spät dazu aber es ist ja kein tabu: Junge zeig’s, warum bist du da!
Wohl, die Farben sind ziemlich fahl, Herz verblüht, die Blut kühlt ab! Groß‘ Hoffnungen, fliegen langsam. euer Spielplatz ist kurz und lahm und das Ende sehr schnell naht.
Gedankenlos, wenn es manchmal, wenn es ein Lied gibt von mir die taube Stille fliegt herbei, an die Mädchen Herzen vorbei ganz achtlos, und ohne Gier.
Alter Dichter mit fahler Feder, Schau, das Etter wird dunkler. Lahme Flügel, kannst nicht lupfen! Neige deinen Kahlkopf drunter und schlaf gut, du alter Kerl!
|