Epepe (Magyar)
Indult volna a lifthez, mikor észrevette, hogy a pulton egy nagy, vastag könyv
fekszik, nyilván a telefonkönyv egyik példánya. A portás épp másfelé nézett:
később maga is csodálkozott, miképp merte elemelni, annyi ember előtt. Benne
lehetett az idegeiben, hogy szereznie kell egy névsort, akármi módon, hiszen
ezért is jött le, a keze külön parancs nélkül is cselekedett: hóna alá szorította
a kötetet, mintha az övé volna, és nyugodtan elvonult.
Fent az emeleten azonban semmit nem látott a szobája ajtaja körül, a kilincsen,
küszöbön, a hasadékban vagy egyebütt, pedig kétszer is ellenőrizte a számot,
hogy jó helyen jár-e. És benn se volt senki, egy levél, egy sor írás sem az
asztalán vagy máshol hiába vizsgált át mindent. Nem tudta mire vélni: talán
mégse jutott célhoz a kérelme, vagy csak ezután fognak intézkedni? Lehetséges,
sor kerülhet rá, hogy még egy éjszakát kénytelen itt tölteni? Ez esetben a kongresszusnak
csupán a második napjára érhet Helsinkibe, akkor is legkorábban a délutáni ülésre
– ettől ismét olyan ingerült lett, hirtelen fejébe szaladt a vér: inkább elhessegette
az egészet. Amellett jócskán el is törődött a sok lótás-futásban, ingét átizzadta,
vágyott rá, hogy lezuhanyozzon. De ehhez megint ki kellett csomagolnia; szégyenszemre,
útitáskájából előszednie a piperecikkeit és a mosóporos dobozát is, hogy szokásához
híven rögtön kiöblíthesse a levetett fehérneműt.
Miután valamelyest fölfrissült, kényelembe helyezte magát, pizsamában és papucsban
ült neki az íróasztalnál a zsákmányolt telefonkönyvnek. Kemény borítású, barna
kötet volt, fedelén bepréselt, világosabb színű, kisebb-nagyobb méretű betűkkel,
három egyenlőtlen hosszúságú sorban a már másutt is látott, idegen írás. A belső
címlapon húsz-huszonöt vastagon szedett szó és szócsoport állt, mellettük egy-egy
szám, bizonyára a közérdekű hívószámok. Ezután mintegy hétlapnyi, igen sűrű,
alig tagolt szöveg következett, valószínűleg a távbeszélésre vonatkozó postai
szabályzat, tudnivalók, majd több bekeretezett táblázat, talán a különféle díjtételek.
Maga a névsor nyolcszáz vagy ezer, nagy alakú lapra terjedt, mindegyiken öt
hasáb, s olyan apró betűkkel nyomták, Budainak erőltetnie kellett a szemét,
hogy beleolvashasson. Amennyire így vaktában, csupán a tipográfia alapján megítélhette,
nem betűrendes névsor volt, hanem valami szaknévsor vagy ilyesmi, különböző
címszavak alá csoportosítva, szöveg és számok, vég nélkül, címszavak, szöveg
és számok. Ám az a furcsa, hogy a számok – és nemcsak az elöl levők, de benn,
a kötet derekán is – nem egyforma hosszúak: két-; három- vagy négyjegyűek, öt-,
hat-, sőt, hét- és nyolcjegyűek, teljesen rendszertelenül, összevissza. Megpróbált
feltárcsázni néhány vastagon nyomtatott, közérdekűnek tetsző számot, kevés sikerrel:
a készülék nem kapcsolt, visszaadta a vonalat, vagy foglaltat jelzett, szaggatott
búgással, és ha olykor kiment is a csöngetés, nemigen vették föl a kagylót,
vagy ha mégis, csak a szokásos érthetetlen módon szóltak bele, hiába tett fel
kérdéseket bármely általa ismert nyelven.
Ennek így nincs célja, be kellett látnia; inkább a szöveges részre fordította
figyelmét. Noha az írástörténet sosem volt az ő szakterülete, régebbi tanulmányaiból
többé-kevésbé még emlékezett rá, hogyan fejtette meg Champollion az egyiptomi
hieroglifákat, Grotefend az óperzsa rovásos köveket, miképp oldották meg újabban
a maja feliratok vagy a Húsvét-szigeti fatáblák rejtélyét. Mind ez esetekben
a kutatók két-háromnyelvű emlékekkel rendelkeztek, mint a rosette-i kő vagy
a persepolisi leletek, esetleg korábbi följegyzők ma már homályos, ám üggyel-bajjal,
türelemmel és szerencsés leleménnyel azért kibogozható átírásaival. A módszer
jobbadán azonos volt: ilyen-amolyan meggondolásokból föltételezték, hogy bizonyos
jelek, jelcsoportok bizonyos szavaknak, neveknek, tehát ismeretes hangcsoportoknak
felelnek meg, s utána az egyes tagokat a szövegbe máshol behelyettesítve kombinálták
ki sorban a többi jel értékét, az adott írásrendszer teljes felgombolyításáig.
És még így, a legváltozatosabb segédeszközök fölhasználásával is hányan és hányszor
vallottak kudarcot, vagy akik eredményre jutottak is, olykor csupán évtizedek
keserves fáradságával. Manapság pedig az adatok tömkelegét feldolgozó hatalmas
teljesítményű számítógépek könnyítik meg a régészek effajta munkáját.
Mihez kezdjen akkor itt ő, minden segítség nélkül, egyedül, egy ismeretlen nyelv
ismeretlen írásával? Milyen feltevésből induljon ki, mit vessen össze mivel,
amikor semmi támpontja rá, legalábbis ez ideig, hogy melyik betűsort melyik
szóhoz kapcsolja, és melyik szónak mi az értelme? Mit helyettesítsen be és hová?…
Mindazonáltal nekifogott, hogy összeírja a telefonkönyvben fellelhető jeleket;
a kötet utolsó lapja üres volt, oda jegyezte, másolta be egymás után, ahányféle
formájút a szövegben talál. Ez a csöndes tevékenység, amely ritmusában némileg
hasonlított az ő megszokott anyaggyűjtő búvárkodásához, lassanként megnyugtatta,
háborgó kedélyét lecsillapította, pillanatnyilag szinte kibékítette helyzetével,
s ahogy érdeklődése egy körülhatárolt, elvégzendő feladatra összpontosult, már-már
elfeledte, hol van, és miként került ide. A büfében úgy jóllakott, hogy az ablakban
hagyott déli maradékához hozzá se nyúlt, viszont kidugaszolta a másik üveg borát.
Megint elámult-töprengett, micsoda ábécé is lehet ez: a jelek igen egyszerűek,
legföljebb két-három vonásból álltak, amilyenek az ógermán rúnák vagy az ősi
sumér ékírás, bár természetesen badarságnak látszott, hogy akármi közük is legyen
e rég kihalt rendszerekhez. Feltűnő továbbá, hogy nem voltak ékezetek, sem nagy-
és kisbetűk, mármint ebben a könyvben nem: egyazon méretű, fajtájú valamennyi.
Azon kapta magát, már száznál többet jegyzett föl, és még egyre talált újakat;
tűnődött, a vörös bort kortyolgatva, vajon mire vall ez; mit következtethet
belőle? Mégis szóírás volna, mely a nyelv minden egyes szavára külön jelt használ,
azért van annyi belőlük? Vagy szótagírás, mint az ókorban a krétai, ciprusi?
Vagy olyan komplex szerkezetű, mint az egyiptomiaké, akik többféle elemet: a
szavakat, rövidebb hangcsoportokat és önálló hangokat rögzítő jegyeket vegyítették
hieroglifáikban? Esetleg – ez is eszébe jutott – afféle soktagú; fonetikus jelsor,
amivel a nyelvészek dolgoznak, hogy a finomabb ejtési változatokat és árnyalatokat
is megkülönböztessék? Vagy tán csakugyan ily számos saját funkciójú beszédhangjuk
van? Kérdés, csupa kérdés, és semelyikre nincs válasz… Közben szépen, észrevétlenül
elfogyasztgatta, ami az üvegben volt – másnap már nem is emlékezett rá, mikor
és hogyan feküdt le és aludt el.
Ugyanolyan szürke, egyszínű időre ébredt, akár az előző reggelen. A feje kótyagos,
ködös, teli csömörrel és önváddal, hogy miért ivott ismét annyit; haragudott
magára; mint aki nagyon eltökélt valamit; és mégsem bírta megtartani, teljesíteni.
Nem merte újból végiggondolni az elmúlt két napot, az egészből csak dúlt, zavaros
bűntudat maradt benne, hogy ez így nem megy tovább: ez volt az egyetlen, amit
most tökéletes világossággal, kegyetlenül élesen látott. A zuhanynak csak a
hideg csapját nyitotta ki, hogy borzongott és prüszkölt a vízsugár alatt – ez
téboly és őrület, rémálom, amiből föl kell végre ébredni: ez így nem megy tovább,
nem mehet tovább!
Felöltözött, csinált egy szendvicset a tegnapiból, és addigra már készen is
volt a terve, mit fog tenni: oly magától értetődő és kézenfekvő, csoda, hogy
csak most jött rá. Ha már itt a szállóban csupa tudatlan barmot alkalmaztak,
akikkel egy árva szót nem lehet váltani, és információs irodájuk sincsen, vagy
úgy eldugták, képtelenség föllelni, akkor oda kell eljutnia, ahol bizonyosan
megfordulnak külföldiek, tehát szükség van tájékoztató, idegenforgalmi szervekre.
Például egy pályaudvarra, esetleg a távolsági autóbuszok végállomására, repülőtérre,
az egyik légitársaság városi kirendeltségére, tengeri vagy folyami kikötőbe,
ha ugyan van itt ilyen. Taxit kell kerítenie, és megértetni a vezetővel, bármi
módon, hogy hová igyekszik, ennyi az egész. A többi a sofőr dolga, s ha már
helyben lesznek, elképzelhetetlen, hogy ne találjon valakit, aki eligazítsa… Kiadó | Szépirodalmi Könyvkiadó |
Az idézet forrása | p. 40-45. |
|
|