Kölcsey Ferenc: Imn (Himnusz Román nyelven)
Himnusz (Magyar)A magyar nép zivataros századaiból.
Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt!
Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt!
|
Imn (Román)Din furtunoasele secole ale poporului maghiar Belșug și voie bună, Întinde-i brațul tău chiar, Cu dușman când se luptă; Chinuit de ursită rea, Dă-i bucurie cu anul, Și-a ispășit acest neam Trecutul și viitorul!
Străbunii i-ai purtat Pe piscul sfânt-n Carpați, Prin tine, țară a căpătat Bendegúz¹, prin urmași. Și încotro zguduie Tisa, Dunărea grăbită, Cu Árpád, o dinastie A fost întărită.
La Kunság, în câmpiile, Spice coapte ai fluturat, În Tokaj, prin viile Nectar ne-ai picurat. Ne-ai proptit drapelul Pe șanțuri otomane, Jugul lui Mátyás a gemut A Vienei, mândră cetate.
Vai, păcatele noastre Ți-a aprins mânia, Ne-ai lovit cu fulgere Din norul fulminant: Cu săgeți mongole² doar, Vâjâind în zare, Apoi cu jug otoman Ne-am trezit-n spinare.
De câte ori răsunase Horda lui Ozman³, sălbatică, Peste oaselor mormane De cântec de biruință! Ce des s-a năpustit fătul Asupra ta, țară bună, Și vlăstarului nesătul I-ai devenit urnă.
În bârlog s-a ascuns, fugărit, Ș-acolo l-a ajuns sabia, S-a uitat în jur și n-a găsit Țara în patria. Urcă-n vârf, coboară-n vale, Cu mâhnire și aporie, Mult sânge la picioare, Și deasupra văpaie.
Fort a fost, acum e ruină; Chef și bucurie se-nălțau: Horcăitul morții, jenă, Ce în loc se aud. Ah, libertate, nu răsare Din sângele morților, Curg lacrimi de robii aspre, Din ochii orfanilor!
Îndură-te, Doamne, de maghiar, Zbuciumat de primejdii, Întinde-i brațul tău chiar, Pe oceanul durerii. Chinuit de ursită rea, Dă-i bucurie cu anul, Și-a ispășit acest neam Trecutul și viitorul!
1 Bendegúz: principele hunilor, strămoșilor noștri din legende; tatăl lui Atilla și Buda 2 mongol: „invazia tătară” de fapt, a fost invazie mongolă, în evul mediu 3 Ozmán: Osman Gazi, fondatorul Imperiului Otoman
|