Saruim (Magyar)
Kovács Emil Lajos festményéről
Vannak útjaim,
mik talpamhoz idomultak, mint az évek.
Velük élek.
Vérereimbe beleértek,
akár a csillagok éjszakáim saruján.
Vannak útjaim gondolatban:
végigjárok rajtuk,
mint tehervonatok tetején a szél,
mint szárnyát táró kismadár a fán,
mint illatos földben megbúvó remény,
mi sarjad, ha magvát eső sírja, s nap melengeti.
Vannak göröngyös útjaim, hol ijeszt a farkas, a medve,
hol mégis gyöngyök gurulnak tenyerembe.
... és vannak csillámló utak is,
égig elérők,
velem futnak a végtelenbe.
Mindezeket szeretem.
... és vannak utak
hol saruimat leveszem,
ezek csöndútjaim nekem.
Veled lehetek ott, Uram.
Ez legfontosabb utam. |
My sandals (Angol)
After an Emil Lajos Kovács painting
I have ways, which adapted
to the soles of my feet like the years.
I live with these.
They reached into the blood of my veins
as stars did on the sandals of my nights.
I have imagined ways:
On these I move along
like wind atop a freight-train,
like a fledgling that tries its wings aloft,
like hope that hides within the fragrant soil,
then shoots with mourning tears of rain, the sun.
I have rough ways with bears and wolves that frighten,
yet pearls do roll into my palms as well.
- and there are ways that shimmer,
they reach the sky and run with me
onto the endless.
All these I love.
- then there are ways, where I
take off my sandals:
those are my ways of silence.
There I can be with you, my Lord.
That way’s the one that matters most to me.
|