Greguss Ágost: A búbos galamb

Egy pár galamb, férj s feleség,

Egymásban üdvöket lelék,

A míg csak egyszer - oh bubánat! -

A szomszéd dúczban ellenségök támadt:

Egy özvegyül maradt búbos galamb,

Kinek fő czélja a kaland.

A férj őt megszerette, és miatta

Jó feleségét el-elhagyogatta;

Szegény menyecske meg busúlt igen,

S gyakran sohajtott föl keserviben:

"- Csak az a búbos elpusztúlna,

Hogy házi üdvöm megujúlna!"

S a mit kiván a sujtott feleség,

Im, teljesíti a kegyelmes ég.

A búbos egy szép hajnal földerűltén

Reggeli sétájára kirepűlvén,

Az éhes kánya martaléka lett.

Jól éltek ismét a házas felek.

De nem sokáig! Mert a férj egyszerre

Egy új bubossal esett szerelembe.

Nem tudni honnan, hogy cseppent alá:

Megvolt! S az árva nő tapasztalá

Hogy nem csak alkalom szüli a tolvajt,

Alkalmat is szerez ki lopni óhajt;

S mig férj uramban bűnös hajlam ég

Nem pusztul el a búbos ivadék.

A mese folytatása

A férj pedig, nem hogy meghunyászkodnék,

De ő morog még:

"- Az én hibám-e? hogy a szerelem

Amott virít, és itthon nem lelem.

Ha meg tudott hódítni feleségem,

Tudjon megóvni is a rózsaféken!

Csak bánna vélem úgy mint azelőtt,

Dehogy keresnék máshol szeretőt."

A mese vége

Mit szült a házi élet megbomolta?

Szegény menyecskét "egy úr" ostromolta;

Nem védte őt hű szerelempaizs,

Búbos galamb lett maga is.