Nem kell... (Magyar)
Nem akarom, hogy elveszett
múltunk a gyászban fölmagasztalódjon,
nem akarom, hogy kegyelet
lágyítsa halottaim arcát.
Nem kell a meghatódó
emlékezés szép gesztusa,
sem a rajongó szentté avatás.
Nekem csak úgy igaz a szeretet,
ahogy az élőkért parázslott.
Ne keressétek bennem
legendák újult elragadtatását,
csikorgó transzcendenciák felett
szivárvány mitológiát.
Láttam nagyobb csodát is:
az objektív szerelmet,
hit józan vallásalapítóit,
okos düh prófétáit,
eszelős szenvedély helyett
a szenvedély eszméletét.
Gerjesztett mámorok, dühök közt
pávázó tarkaságban
nagyon lenézitek a szürkét?
Pedig nincs nála tisztességesebb szín,
nincs nála gazdagabb,
mert
minden benne van.
|
Non serve... (Olasz)
Non voglio, che il nostro passato perso
nel lutto sia glorificato,
non voglio, che la pietà
intenerisca il viso dei miei morti,
non serve il bel gesto
del commosso ricordo,
neppure la canonizzazione passionale.
Per me l’amore vero vale solo,
quando ardeva per i vivi.
Non cercate in me l’entusiasmo
rinnovato delle leggende,
l’arcobaleno della mitologia
sopra lo stridente trascendenza.
Ne avevo visti dei miracoli più grandi:
l’amore disinteressato,
assennati fondatori dei culti della fede,
i profeti del furore saggio,
al posto della passione forsennata,
il senso della passione.
Tra eccitamenti inebrianti e furore,
nel pavoneggiante moltitudine dei colori,
disprezzate tanto il grigio?
Eppur di lui non v’è un colore più rispettabile,
non v’è uno più ricco
perché
in sé contiene tutti.
|