Fodor András: Másik végtelen
Másik végtelen (Magyar)Tegnap a brandenburgi versenyek, ma itt a békák muzsikája. Zeng vastagon, beléfesziiti húrját a hegy alatti éjszakába. Építi árnyéktornyait az ifjuság elvesztett tavasza, de nő körém a másik végtelenből nagy ismeretlen ország, uj haza. Hiába harsog künn az emlék, omlik csak ingoványra, ködre. Én, nyughatatlan utazó, eltévedek magamban mindörökre. A gondok, napok cöveke határaim bárhogy szoritsa, védje, besüt mindenfelől a sóvár szerelmek tündöklése. És el kell bennem férniük, értük vagyok a társuló világban. Ha körbe-körbe huz a súly, könnyebben birja vállam. Nem kérdezem, ki kezdtc, mért, ki volt a felelős, a bátor, csak a kockázat lehetetlenéből fakadhat tiszta mámor. Ebben az új határtalanban valami lét-alatti ösztön parancsol: nincs egyéb jogod, mint adni, adni. Kihull a szándékból az érdek, a tettnek nincsen ára, néz, néz magába, elfelejti követelő jussát a hála.
|
FordításokOlaszL'altro infinito Cikos Ibolja Kérjen fordítást! |