Fodor András: Fiaskó
Fiaskó (Magyar)Egyszer, még bejáró koromban, pár napig akárhova szálltam, valahol mindig megtalált a vonaton. Idősebb volt nálam vagy négy-öt évvel, izgékony, barna-vékony, hogy mi járatban jött-ment nem tudom.
Mintha ismertük volna egymást valahonnan, mondatait nem kezdte el nem is fejezte be, valami csellel kimódolta mindig, hogy szemben ülhessek vele,
Majd fölpattant váratlanul, lerángatva az ablakot, élvezte, félig visszanézve rám, ahogy a szél szabad fürtjében kavarog.
Leült megint, elmozduló lábával térdem áramozta, majd ellentmondást nem tűrőn húzott maga után a peronra.
Magunk voltunk, de ő a kihívó, önmaga örvényébe bukva, ideges zavarában, nem tudta megtenni helyettem, mit nővel addig nem csináltam.
Eltűnt. Belátva tán, a kiszemelt diák másféle mafla, még valóban gyerek. A testek játékaira majd egyszer más tanítja meg.
|
Krah (Szerb)Jednom, još u doba svakodnevnih putovanja nekoliko dana bilo gde sam se popeo u vozu me je nekako uvek pronašla. Od mene je nekih četiri-pet godina starija bila, okretna, tanka brineta, zbog čega je putovala ne znam.
Kao da smo se od nekud poznavali, rečenice niti je počela niti je završavala, nekom smicalicom je uvek isposlovala da nasuprot njoj sedim,
Koji put iznenada skočila, strgnuvši prozor krišom mene promatrajući uživala kako vetar s njenim loknama poigrava.
Ponovo je sela, nogu pomicajući koleno mi bridela, pa ne dozvolivši suprotstavljanje vukla me sa sobom na peron.
Sami smo bili, ali ona, ta koja je izazivala, utonuvši u vlastiti vir, u nervoznoj zbunjenosti umesto mene nije mogla učiniti to što do tad sa ženom nisam radio.
Nestala je. Valjda je uvidela izabrani đak blesavac, još je zaista dete. Na igru tela jednom neka druga će ga naučiti.
|